| Az indiai zene szeretete |
| 2011. március 21. | |||||||
|
Szombaton mélyebb bepillantást nyerhettünk az indiai klasszikus zene ritmusának és dallamának világába egy maratoni hosszúságú koncerten.  Bár nem vagyok az indiai zene szakavatott ismerője, de nagyon érdekel ez a világ, erős vonzódást érzek India kultúrája és emberei iránt. Az indiai klasszikus zene mesterei sorozat tökéletes választás ennek a kíváncsiságnak a kielégítésére, ugyanis a műsor összeállítása mind az elmélyültek, mind a laikusok számára érdekességet kínál. Az aktuális, tizenegyedik részben muzsikájuk ritmusvilágát, majd dallamvilágát járták körbe a zenészek. Az ütőhangszeres Somnath Roy és Pandit Abhijit Banerjee a tálába, azaz a ritmus nyelvébe vezetnek be minket. A bejárt út a népzenétől indul és a klasszikus indiai zene ritmusvilágánál áll meg, ehhez különböző hangszerek vannak segítségükre. Csengettyű, doromb, tabla, ghatam (köcsögdob, amelyen a kannához hasonlóan játszanak) és egyebek kerülnek elő, ahogy egyre bonyolódnak a ritmusképletek. Az alapritmust ugyan megmutatják, de ezt sem könnyű követni, nagyon kell figyelni – bár segítségünkre van, hogy az egyik zenész mindig mutatja, hogy hol tartunk. A főleg ghatamon játszó, dél-indiai (karnatikus) zenében járatos Somnath hozza a populárisabb vonalat, zsigeri, népzenei témákat játszik, interpretációjából megtudhatjuk, hogy a drumandbass már háromezer éve divat Indiában. Vele szemben a tablás Abhijit a matekosabb ritmusjátékra megy rá, és őt hallgatva bebizonyosodik, hogy ez a fajta zene teljes embert és figyelmet kíván, egyéb esetben zavaró gondolatokkal telik meg a fej. Bár nagyon izgalmas ez, az avatatlanok számára fárasztó hallgatni az egyre bonyolódó ritmusképeket. A koncert legszórakoztatóbb része, amikor Abhijit egy repülőtéri párbeszéden keresztül mutatja be a ritmusokat, a szavakat szájdobolásra konvertálva. Ezután Somnath-tal kérdezz-felelek játékba kezdenek, egyre hosszabb ívekben tálalva a gondolatokat. Rövid szünet után könnyebben emészthető rész következik, ugyanis egy dallamhangszer, a sarod is feltűnik a színen és vele együtt Pandit Biswajit Roy Chowdhary, aki a rága, azaz az indiai dallamjáték nyelvébe vezet be minket, Abhijit segítségével.  Gyönyörűen játszik Roy Chowdhary, amikor bemutatja a rága hangjai közötti kapcsolatokat, már magát a hangolását is élmény hallgatni. Énekszerű, lebegős dallamokat hallunk, a párok összebújnak, sokan lehajtják a fejüket, úgy élvezik a zenét. Fontos kapaszkodó, hogy a dallamhangokon kívül harmóniahangokat is hallunk a sarodon, amik egyben meghatározzák a dal lüktetését is. Teljesen kiesünk az időből, ahogy a két zenész a cresendo felé haladva egyre jobban kifejti a rágát. Bár számos zenei fordulat nehezen követhető és érthető, nagyon élvezetes hallgatni a zenét, amely egy ismeretlen világba röpíti a hallgatót. Nem csoda, hogy észre sem veszem, hogy eltelt másfél óra. Somnath tiszteletére egy dél-indiai rága a befejező darab, amit a három zenész együtt ad elő. Látható, hogy nagyon élvezik a játékot, mosolyogva felelgetnek egymásnak, a közönség tapsol, remek a hangulat. Ez az egész koncertről elmondható, a zenészek barátságosan, türelmesen magyarázzák el, hogy mi fog történni, örömüket fejezik ki a teltházat látva. A közönség pedig rengeteg tapssal jutalmazza a zenészeket, mindenki érzi, hogy ez az este az indiai zene szeretetéről szól. Köszönet illeti a Trafót, hogy megfelelő környezetet teremtett az eseményhez, amit egyedül az árnyékol be, hogy a ghatam végig alul volt hangosítva. Nagyon kellemes este volt, már várom a sorozat következő részét. 2011. március 19., szombat, 20:00, Trafó Simon Gyuri fotó: Kuli Betti
!joomlacomment 4.0 Copyright (C) 2009 Compojoom.com . All rights reserved." |